Címke: pánikbetegség

Tisztelt Doktor! Teljesen megkeseríti napjaimat a 3 hete kialakult (kb. 200-as), rohamokban jelentkező gyors szívverésem ,és az azt követő remegés ,és félelemérzet miatti szorongás, ilyen-olyan testi tünetekkel. Még az elmúlt év augusztusában történt, hogy hajnalban felébredtem ,és egy perc múlva már lüktetett is a szívem, mint egy gőzmozdony, majd' kiütötte a mellkasomat. Felébresztettem a férjemet, mert azt hittem, szívrohamom van (bár fájdalmam nem volt). Mentőt hívott, de mire kiért, már "csak" 140-es pulzust tudtak mérni. Bevittek a kórházba, volt EKG, vérvétel és egy szem Betaloc-kal hazaengedtek. Utána voltam endokrinológusnál a pajzsmirigy-göböm miatt, de az továbbra sem működik sem alul, sem túl. Végül elmentem egy magánrendelőbe, ahol terheléses EKG-t, 24 órás EKG-t is készítettek és elküldtek szívizom-scintigraphiára (diag: maior ritmuszavar és significans pausa nem volt), scintigraphia is jó lett, synus tachikardia volt a diagnózis. Kaptam Betaloc-ot, de bevallom nem szedtem, mert nem volt semmi problémám. 3 héttel ezelőttig. Éjjel 11-kor ugyanerre a 200-as pulzusra ébredtem, nem hívtunk mentőt, 15 perc alatt elmúlt a roham, utána megállíthatatlan remegés újabb 15 percig, alvás már semmi, szörnyű halálfélelem. Azóta volt egy újabb roham a munkahelyemen (alig hittem, hogy túlélem), majd még egy kb. 5 napja, megint éjjel, felébredve - akkor már ismét mentőt kellett hívni, de kb. 3 percen (!) múlt, hogy megint nem "csípték el", 140-es pulzusnál készítették az újabb (negatív) EKG-t, amikor már "egészen jól" voltam, leszámítva a remegést és szédülést. Megint synus tachikardia. Nem mentem be a kórházba. Most 20-20-20 mg Betaloc-ot szedek, és már néha 0,25-ös Frontint is, mert nincs egy nyugodt éjszakám, és napközben is érzem, mintha kerülgetne az újabb roham. Néha nem is megy gyorsan a szívem, de minden egyes ütést érzek, erősen és ez megijeszt. Olyankor leizzadok, páni félelem lesz úrrá rajtam, kapkodok és próbálom elterelni róla valamivel a figyelmemet, gyorsan szétrágok egy Frontint, de nem mindig sikerül megúszni, igaz, ez csak amolyan "kis roham", éppen ma délelőtt 140-es volt a pulzusom, ez még kibírható. Már arra is gondoltam, hogy ez pánikbetegség lenne? De okozhat az 200-as szívverést? Különösen álmomból ébredve? Egyébként mostanában már fájdogál is a szívem (nyugalomban, rohamok között), rossz a közérzetem és sohasem tudok egy jót aludni, pedig kiváló alvó voltam. Szeretném tudni, hogy ez most paroxizmális tachikardia lehet (amit a mentőorvos is gyanított), vagy tényleg pánikbetegség? Mi a kettő között a különbség? (Pedig alapjában nem vagyok egy ideges típus, ezt el kell mondanom.)

Tanácstalan vagyok... 2 éve a terhességem alatt kezdődtek a problémáim. Éjjel felkeltem, és azt hittem, megállt a szívem. Összecsúsztam, nehezen lélegeztem, szinte pánikszerűen viselkedtem, aztán 1 perc alatt elmúlt. Női orvosom elküldött a kardiológushoz, aki csinált ultrahangot és ekg-t. Minden rendben volt. Utána következett a pajzsmirigy vizsgálata, ami szinten rendben volt. A terhességem alatt többször előfordult ugyanez a jelenség, és ettől kezdve félelemmel kezdtem élni, hogy valamit nem állapítottak meg. Pánikrohamot kaptam, és az egész terhességem végéig szorongásokkal küszködtem. Utána szedtem antidepresszánst, picit jobb lett, de a szívem később újra jelentkezett. Aztán már napközben is, gyors szívdobogás, vagy itt ott extra ütés... Kezdtem ignorálni. Már egész jól voltam, amikor elkezdett a szívem össze-vissza verni minden nap, és naponta többször. 2 kisgyerekes anya vagyok, és lassan félek kimenni, autóba ülni, mert néha kábultnak érzem magam, a szívem mintha túl lassan verne (60-65), és néha mintha kihagyna, vagy erősen ver nagyon, de lassan, aztán kettő gyors és újra normális... Tisztára ki vagyok készülve. Újra elküldtek a pajzsmirigyemmel, most találtak pár kinövést rajta, amit csak megfigyelés alatt kell tartani. Ha megnövekszik, akkor kell vele tovább foglalkozni. Már 1 éve az orvost járom, és az internetet nézem, hogy mi lehet a bajom. Szinte minden napom kín, hogy fogok-e még élni, fel kelek-e még, stb... Amikor mondom orvosomnak, hogy szeretném a holter monitort, akkor azt állítja, hogy nem szükséges, hogy ez csak stressz. Kérem segítsen. Szeretném élvezni a gyermekeimet, és nem csak félelmekben élni, mint mostanáig. Nagyon félek a haláltól. 29 éves vagyok. Előre köszönöm ...