Kevés olyan fontos szerve van az embernek, mint a vér pumpálásáért felelős szív, ezért nem meglepő, hogy a szerelemért is felelősnek tartott testrészünk meglehetősen sok bajtól szenvedhet.
Eredetük alapján megkülönböztetünk pitvari vagy a kamrai arrhythmiát, a szívfrekvenciára gyakorolt hatásuk alapján pedig tachycardiát vagy bradycardiát. Kamrai tachycardiának nevezzük azt a szívritmuszavart, mely során a szívfrekvencia 100/percnél magasabb, és a kamrából eredő kóros elektromos impulzusok eredményeként jön létre.
Ez a gyors, rendszeres szívösszehúzódásokkal járó kamrai tachycardia típus sosem egészséges szívben alakul ki, általában valamilyen korábbi szívpanasz, leggyakrabban szívroham következményeképpen jelenik meg, ugyanis a kialakuló hegszövet körül megjelenő rövidzárlatok okozzák. A szív akár 200/perces frekvenciával is verhet.
További cikkünk ebben a témában: Arrhythmiák típusai
Életveszélyes állapot!
A kamrai tachycardia szinte minden esetben életveszélyes állapot, könnyen szívmegállást eredményezhet. Tünetei lehetnek a szívdobogásérzés, az ájulás, eszméletvesztés, a szédülés. Ha orvosi kezelés nélkül hagyják, komoly kamrafibrilláció alakulhat ki, ami a szívhalál egyik leggyakoribb oka – ilyenkor szabálytalan impulzusok futnak keresztül a kamrán, amely így nem pumpál vért, a vérnyomás lezuhan, így az agy és a belső szervek vérellátása is leáll.
Azonnali orvosi beavatkozás megmentheti a beteg életét, egy defibrillátor segítségével a szívritmus visszaállítható a szabályos ütembe, e nélkül azonban a szívhalál nagyon könnyen beállhat.
Kamrai tachycardia diagnózisa
A diagnózist leginkább Holter monitor vizsgálattal állítják fel, ám mivel a betegség rohamokban jelentkezik, ezzel a módszerrel sem mindig érhető tetten. Többféle antiarrhythmiás készítménnyel gyógyszeresen jól kezelhetők a szívritmuszavarok, mindazonáltal, a magas pulzusszámmal járó ritmuszavaroknak csak egy része kezelhető ablációs technikával, az esetek nagyobb részében implantálható kardioverter-defibrillátor (ICD) beültetésével szokták az esetleges szövődményeket megelőzni.
Mint ismeretes, a rádiofrekvenciás abláció a szívritmuszavarok megszüntetését célzó katéteres eljárás, mely során rádiófrekvenciás hullámokkal roncsolják (melegítik) a ritmuszavart kiváltó gócot.
Abban az esetben, ha sem az abláció, sem pedig a beültethető kardioverter nem működik, az abnormális ingerület keletkezésének helyét eltávolító műtétre lehet szükség.